Napjainkban egyre több kismamát látunk kisbabával, akik nem babakocsiban ülnek. Még mindig sokan tekintenek rájuk csodálkozva, kétkedve, hogy ez biztosan jó-e nekik? Pedig a 20. század rögös évtizedeiben nem is kell olyan sokáig visszamenni, hogy a babahordozás természetes legyen. Sőt, kilépve a nyugati világunk kényelméből, a világon sok helyen, több kultúrában még ma is ez az elsődleges természetes együtt-mozgási formája anyának és kicsi gyermekének.
A dédanyám még hordozott, a nagy vállkendőjébe belefért a kicsi gyermek is pólyástul. Igaz, ez még a múlt század elején történt. De kicsiny hazánkban sem volt ismeretlen a hordozás, az észak-magyarországi területeken a hordozóra külön szó is volt: hajtka, tácsi vagy póka. Egzotikus képeket találhatunk a Távol-Keletről, ahol szintén babák „lógnak” anyukájukon, vagy a meleg sivatagos égövből, ahol szintén egy-egy anyagdarabnak tűnő holmiban csücsülve ülnek a kicsik anyukájuk hátán munka közben. Valahogy ez természetesnek tűnik a képeken, és az is, hiszen a körülmények miatt alakultak ki ezek a szokások. Ha viszont a szomszéd utcába kimozdulnék ugyanígy, kicsit furcsának találnák elsőre, akik még nem láttak ilyet. Vajon a modern világunkban a fejlődés, amit nevezzünk most egyszerűen csak babakocsinak, szinte kötelező? Vagy van még más lehetőség arra hogy elfogadjuk, hogy egy kisbabát sokféleképpen hordozhatunk, ha éppen nem autóban ülünk?
Az emlősállatok közül több már születésük után pár órával tud járni, követi az anyját, azután védi őket a csorda. Az emberi csecsemő ehhez képest, mikor világra jön, valójában még koraszülött, hiszen egyáltalán nem képes egyedül helyváltoztatásra. Így létfontosságú számára, hogy állandóan az anya közvetlen közelében legyen. Ha őseinknél egy gyermeket magára hagytak, az az életébe is kerülhetett. Nem meglepő tehát, hogy a mai gyermekek is teli torokból sírnak, ha letesszük őket, így akarják magukra felhívni a figyelmet, és odahívni az anyát.
A gyermek csak akkor érzi biztonságban magát, ha közeli testkontaktusban van az anyjával. Mivel kilenc hónapig szoros szimbiózisban élt velünk, ez az érzés nem változik meg a születés után sem! Körülbelül 6 hónapos korig a baba egyszerűen nem tudja hogy ő és az anya két különálló személy, a világot csak ekkor kezdi el felfedezni egyedül, mikortól már tud helyzetváltoztató mozgást végezni. Amíg csecsemő, és nem is lát élesen messzire, amint kimegyünk a látótérből, nyugtalan lehet. A nagyobbacska babák, akik már mozognak, kúsznak-másznak, ilyenkor helyzetváltoztató mozgással jönnek utánunk azonnal. 8 hónapos kor körül alakul ki a szeparációs szorongás; ha elválasztódnak tőlünk rövidebb-hosszabb időre, az „anyakeresési ösztön” felébred, mivel túl sok újdonsággal találkoznak, ami „nem anya” és ez a felfedezés öröme mellett bizonytalansággal is jár - keresik hát a biztos pontot, ami mögül megszemlélhetik ezt az új világot.
Hogyan tudunk segíteni kicsinknek, hogy kiegyensúlyozott baba legyen? Legyünk velük minél többet szoros közelségben! Ez babának és anyának is jó. A testi közelség otthon könnyen megoldható úgy is, hogy együtt fekszünk az ágyon, magunk mellé tesszük a konyhában, ha házimunkát végzünk, vagy a földön a közelünkben cirkál, míg vasalunk. Sok baba szereti azt is, ha otthon csak úgy kézben járkálunk velük, és nem csak esténként, amikor már fáradtak és esetleg fogzás miatt nyűgösek. Sok anyuka tapasztalhatja, hogy a kicsi „nem marad el” a pihenőszékben vagy a járókában, bármennyire is szeretnénk ott tudni jó helyen, nem csak a szemével akar követni minket.
Ne legyünk naivak, ahogy egy kedves kolléga is írta nem is olyan régen: mindenki hordoz! 9 hónapig hordtuk őket a pocakban, ez az igényük nem változik meg a születés után sem! Szükségük van az illatunkra, a mozgásunkra, a ringatásra, az ölelésre, mert az jó! És hogy vagyunk ezzel mi, anyák? Van aki az autós hordozót rángatja kocsiból ki-be, van aki a nyűgös babával sétálgat nyugtatólag, van aki fél kézzel tartja a babát, míg keveri a rántást, van aki a babakocsit tolja üresen, mert a gyerek kikívánkozott belőle és vinni kell. Mindenki hordoz valahogyan. Ehhez segít hozzá a hordozókendő, vagy egyéb hordozási eszköz, amivel megkönnyítjük a baba tartását, és tartós testközelséget nyújthatunk vele, míg a kezeink szabadok maradnak, így könnyebben végezzük feladatainkat. Használjuk őket, és használjuk őket okosan! Ehhez segítenek további cikkeink is a témában, ahol részletesebben körüljárjuk, hogy ha már hordozunk, mire érdemes figyelni, hogy tehetjük azt helyesen.
Felhasznált irodalom:
olbebaba.hu/cikk/a-hordozas-biologiaja
http://batyuklan.blogspot.hu/2011_01_01_archive.html
http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/5-289.html
http://vertesbaba.hu/hirek/1429-mindenki-hordoz-kar-tagadni-/
Fotók:
pinterest.com
Nagy örömmel tölt el minket, hogy ismét találtunk egy olyan partnert, akivel megtaláljuk a közös hangot! Így tudjuk, hogy termékeink jó kezekben lesznek és lelkesen várják pici felhasználóikat. Fontosnak tartjuk a helyi együttműködéseket, és hogy a VeraNatura termékek igényes szakboltokban is megjelenhessenek.
Szülés előtt minden kismama nagy rendezgetésbe kezd, a fészekrakó ösztön szerint. Elkészül a babaszoba, összeszerelésre kerül a kiságy, a fiókban kimosva, behajtogatva gyűlnek az apró rugdalózók. Az ajándékok között megjelenik az első néhány csomag pelenka, hiszen „abból úgyis rengeteg kell”.
Lassan már aranysárgába fordulnak a fák, az idő is egyre hűvösebbre fordul, de még kapunk gyönyörű napsütéses napokat. Egyre többen fordulnak hozzánk tanácsért, hogy mivel is védjék bőrüket a hideg évszakokban, hiszen nyáron nem használnak sok krémet, de télen bizony szomjas a bőrük.
