Immár 6 éve, hogy megnyitotta első kapuit az Everness Fesztivál. Az őszi rendezvény megmozgatta az ismerősi kört, és a lelkes csapat munkájának egy bensőséges, minőségi programokkal teli esemény lett az eredménye. A kis rendezvény híre messzire szállt, a következő alkalmon pedig már nagyon sokan vettek részt. Az igények azt mutatták, hogy szükség van az induló léptékre is, így honosodott meg az INDIÁN NYÁR, ami azonban ebben a formájában idén utoljára nyitja meg kapuit.
A mai napig aktívan közreműködő két alapító taggal beszélgetek múltról-jelenről- jövőről. Klein Csabával - aki a jelenlegi fesztiválok igazgatója -, és feleségével, Klein-Szőke Viktóriával nem volt egyszerű időpontot egyeztetnünk családi- és szervezői munkáik közepén, de közös örömünkre megszületett az interjú.
Zs: Hogyan jött létre a Fesztivál, mi hozta létre az indító szikrát egy ekkora rendezvényhez?
V: A rendezvény szervezését négyen kezdtük el. Nekünk Csabival volt korábban egy egészségközpontunk ahol dolgoztunk, és eljött az a pont, amikor úgy gondoltuk, hogy ezeket a tanításokat, amiket az emberek szeretnek adni mint előadó, és szeretnek kapni, mint vendég és mint tanulni vágyó, ki kéne vinni egy nagyobb körbe. Amikor ez megfogalmazódott, akkor jött egy fiatal csapat, akiknek hasonló célkitűzéseik voltak. Először egy spirituális zenei fesztiválban gondolkoztunk, de aztán kiterjedt arra is, hogy mégiscsak jobb lenne, ha belevennénk ezeket az előadásokat, hogy tanulhassanak az emberek. Hogy így hidat tudjunk képezni az egyenlőre még csak a spiritualitás felé érdeklődők, és azok között, akik már valamiféle mélységeket tudnak adni az önismeretben. Amikor találkoztunk ezzel a kis csapattal, akkor csináltuk meg az első kis fesztivált, ami szeptemberben volt. Kicsinek mondjuk, de akkor is volt már 800-900 fő résztvevő.
Cs: Ez nekem egy jóval régebbi ügy, 2003-ig nyúlik vissza, amikor alapítottam az Angyalszív Központot, ahol mindenféle életmódprogramjaink voltak, és táborokat szerveztünk. 2013-ban még ezzel foglalkoztam, mikor az egész Everness koncepció kialakult.
Zs: Ezt a munkásságot akartad kibővíteni egy sokkal szélesebb körű, többeket elérő rendezvénnyé?
Cs: Igen, igen. Már az első brain stormingon kitaláltuk a nevet, a logót, meg a koncepciót, melyek igazából 6 éve változatlanok. A gyökeréhez azóta sem nyúltunk hozzá, inkább csak egy kicsit finomítottunk rajta, hozzáadtunk egy-egy új területet.
Zs: Hogyan látjátok az elmúlt 6 év változását, ahhoz képest, ahonnan indultatok, és ahova mostanáig jutottatok?
V: Ahonnan indultunk, az egy kis családias rendezvény volt. Az első évben ez 800-900 fő, de majdnem mindenki olyan, akit ismertünk. És aztán a következő évben, mikor nagyon megnőtt, vagy ahhoz képest, ahogy indult, akkor már sokan azt mondták akiket ismertünk, hogy hú, milyen nagy lett, és lehet mégiscsak jobb az a kicsi. Mert az családias, tábor jellegű. A következő évtől kitaláltuk, hogy legyen egy Indián Nyár nevezetű rendezvény, ami ezt a kisebb méretet célozza meg. A szeptemberi időpontot tűztük ki, ami a legelső alkalom volt, és annak a mintájára egy maximalizált létszámmal, max. 1000 fővel tartunk egy ugyanolyan elmélyülős, kis létszámú rendezvényt.
Cs: Az alap koncepciónk az, hogy az Everness fesztiválon 
mutassunk egy palettát az embereknek, amiből ők választani tudnak. Hogy gyakorlatilag lerakjunk egy étlapot eléjük. Előadásokat akartunk tartani, ami nem szokványos egy átlagos fesztiválon. Mellette létrehoztunk egy workshop teret, hogy ne csak beszéd legyen, hanem gyakorlat is. A világzene, ez fontos alappillérünk. Illetve ami talán az egyik legfontosabb, a partnerek bemutatása. Minden évben színesítjük a programokat, ahogy a vendégeknek igénye van rá, vagy épp nekünk. Úgy változik a program, ahogy a csapat összetétele. Dinamikus, nincsenek kőbe vésett szabályok azzal kapcsolatban, hogy hogyan kellene kinézniük a programoknak. Évről évre eldöntjük, minek adunk nagyobb teret, mi az, amit szeretnénk még behozni.
Zs: Hogyan élitek meg egyénileg, a személyes életetekben az Everness hozta energiákat?
V: Az egésznek a születésénél ott voltam. Egy kicsit az „anyukájának” érzem magam, miután Csaba az „apukája”. J Nekem is ez a szívem csücske. Mióta az eszemet tudom, én valamiféle gyógyító, segítő szerepben voltam. Nagyon sok olyan módszert tanultam, ami ezt irányozta. Végül amit itt most a csapatban csinálok, az a programszervezés. Amit nagyon szeretek: az előadókkal beszélgetni, elhozni őket a fesztiválra. Hogy ők is jól érezzék magukat. Összeállítani úgy a programot, hogy az színes legyen, és a lehető legtöbbet tudják ott az emberek kapni. Igazából azt látom, hogy a nyári fesztivál annyira sok érdeklődőt vonz, hogy muszáj volt nekünk is nagyon nagyot fejlődni. Különben nem volna lehetséges, hogy több emberhez eljusson, ha magunkon nem dolgozunk.
Cs: Ha párhuzamot vonnék, akkor az én személyiségfejlődésemmel együtt fejlődik a fesztivál is. És ez oda-vissza. Fel kellett nőni a feladathoz. Amikor elkezdtük 2013-ban alapvetően én is dolgoztam, ágyneműt adtam ki, szállást foglaltam, most meg már egészen mások a feladataim. Napi operatív feladatok nagyon nincsenek nálam, sokkal másabb szinten dolgozom: pályázatokkal foglalkozom, szponzorokkal tárgyalok. Változik az én szerepem, ezt tanulnom is kell, fel kell hozzá nőnöm, képeznem kell magam, hogy jól tudjam vezetni ezt a szervezetet, ahol 14-15-en vagyunk. Hogy mindenki jól érezze magát. Gyakorlatilag én ezért nagyon hálás vagyok az Evernessnek, mert egy személyiségfejlődést támogat nálam.
Zs: Ha egy mondatban meg kellene fogalmazni, hogy mi célod a jövőre nézve, mi lenne az?
V
: Ami most nagyon fontos számomra, az az, hogy a személyes utamon keresztül az emberek is meglássák a lehetőségeiket az életben.
Cs: Nagyon szeretném, ha az Everness-életérzés egyre több rendezvényen keresztül egyre több emberhez juthatna el, megmutatva, hogy igazán sok lehetőség áll rendelkezésünkre, ha jobban szeretnénk élni.
A kis rendezvény több ezres nagy fesztivállá nőtte ki magát az elmúlt években, így egyre nagyobb lélekszámnak megadva azt a lehetőséget, hogy megtalálja útját, önmagát. Az úton azonban a fesztivál is változik, így idén szeptember 13-16 között utoljára nyitja ki kapuit az Indián Nyár családias tere. Ha még nem tapasztaltad meg, akkor itt a helyed, hogy részese legyél a bensőséges Everness-világnak!
Olvasd el többi cikkünket is, hogy belekerülj az Everness légkörébe, és megtudj többet a fesztiválról, szervezőkről, elhivatottságról!
képek:
Vanik Zoltán - Everness
Fb - Everness Közösség
Ha önmagadat képviseled, abból baj nem lehet. Hisz azokat az ideákat tudod legjobban átadni, amiben hiszel, abban vagy igazán erős. Megtalálni az erre legmegfelelőbb fórumot, néha feladattal jár, ám ha kellő rugalmasság van benned, kinyílik előtted a világ, és létrejöhet az, amit szívből képviselsz! Lássuk, hogy alakul ez személyes történetté az Evernessen belül!
Folytatjuk előző témánkat, hiszen a konyha életterülete rengeteg lehetőséget rejt magában. A mostani írásban több, egyszerűen hasznosítható ötletet, alapanyagot mutatunk be, mellyel megvalósíthatjuk a „kevesebb hulladék” elvét, mégsem kell lemondanunk kényelmünkről. A mosható, újrahasznosítható eszközök a konyhában már nem a múltat idézik, a jelenünk és jövőnk egyszerre; tudatosan megválasztott eszközök és praktikák a tisztább, környezet centrikus életért.
Te hogy állsz a ZeroWaste - nulla hulladék megvalósításában, vagy más, a környezet védelme érdekében tett lépésekben? Mi a Te napi rutinod? Halogatod az első lépéseket, esetleg idegesít a téma? Érdekel és gyűjtenél róla még tippeket? Bármelyik csoportba is tartozol, ez a cikk neked szól!
