Tárd ki Szíved, és éld meg a Boldogságot!
Nem könnyű, ugye?
Pedig azt mondják, nincs ebben semmi nehézség. Akkor miért van mégis az, hogy mindig hiányzik valami? Hogy azt érezzük, bezárkózva élünk, behúzott függönyök mögött. Minden nap keressük a lehetőségeinket, a nyitott ajtókat, melyeken kiléphetünk, hogy megéljünk a körülöttünk lévő megannyi vonzó lehetőség közül legalább néhányat. Többre nem is merünk ácsingózni, pedig belül többre vágynánk. Mindig többre. Mindennél többre!
Néha belenyugszunk, s legyintünk az élet adta helyzetre, melybe beleszülettünk. Lehet, sose gondoljuk tovább, miért kaptuk ezt. Egyszerűen csak legyintünk, ezt adta a „Sors”, „ezt kell szeretni”- mondjuk alkalomadtán. Majd egyszer csak jobb lesz! Majd ha… ez lesz vagy az lesz… Aztán mégse történik semmi. S lehet, egy idő után már ilyen pontokat sem tűzünk ki magunk elé. „Ez van”, „mindegy” alapon már remélni sem merjük, hogy az életünkben, abban a rövidke néhány 10 évben valami megváltozhatna.
Pedig a Föld kering tovább, s minden nap újra felkel a Nap.
Ezt mindenki megélte már legalább egyszer. Vagy sokszor, akár számtalanszor. Néha megérint minket a gondolat, hogy a dolgoknak másképp kéne lennie. Ha más miatt nem, akkor azért, mert látjuk a különbségeket a szomszédunk, a barátaink, rokonaink életében. Hogy lehet náluk másképp?! Ilyenkor elfoghat minket az irigység, a féltékenység, mely tovább mérgezheti a napjainkat. Ebből nyerhetünk ugyan egy kis energiát, de ez csak tiszavirág életű lehet. Elkezdhetjük kutatni az okokat amelyek a különbségeket hozzák: először a kézen-fogható, látható, materiális okokat soroljuk. Más a családi háttér, pénz, vagy ráfogjuk, hogy nagyobb szerencséjük van… Leragadhatunk ezeknél, de meg is láthatjuk az ő életükben zajló nehézségeket: a betegségeket, munkahelyi stresszt, a veszekedéseik sorát. Akkor mi lehet a háttérben? Mi mozgatja az életünk folyamatát? Mi határozza meg azt, hogy jól élünk-e, vagy nehéz minden áldott nap? Hogy tudjuk elérni, hogy jól érezzük magunkat?
Elkezdjük keresni az igazi okokat. Olvasunk, információk tömegét gyűjtjük be. Megismerkedünk nézetekkel, melyek egy részét rögtön mellőzzük, másokat beépítünk. Változtatunk is az életünkön, meg nem is. Épp mi az, ami elfogadható amellett, hogy a megszokott életvitelt folytassuk. Ami kicsit alakít, de nem kell feladni semmit sem, nem kell felvállalni semmi „furcsát”, vagy épp „szokatlant” a környezetünk előtt. Jobban érezzük magunkat, tettünk valamit magunkért. Máshogy táplálkozunk, vagy többet mozgunk, ismerkedünk a természettel, és igyekszünk kicsit mást is megismerni: például gyógyteát inni a felírt orvosságok mellett.
Mennyi minden változott! - gondoljuk. Mely igaz is! És mégis, jönnek a következő lépcsőfokok, a már megszokott ciklusok: vita a szülőkkel, nézeteltérés a párunkkal, végeláthatatlan mennyiségű munka, s a főnök mégse becsül meg… Megállunk, s megkérdőjelezzük a megtett lépések értelmét. Feltesszük magunkban újra a kérdést: mit tegyek MÉG?! Hogy tudok kilábalni ebből a helyzetből is? Ha elég lelkierő adatott, továbbásunk az információkban. Ha nem, megmaradunk a már megismert formációknál, a biztosnál. Ám ha ismét kézbe vesszük életünk folyamatait, megtapasztalhatjuk, hogy a világunk változni kezd, és minden nap már valamivel könnyebb, másabb, szebb, és élhetőbb lesz… Ez az a tudatos élet, ami csak a mi kezünkben van, amit nem tehetünk le sosem. Nem adhatjuk fel, nem adhatjuk át, nekünk kell megoldani. Minden nap, egyik lépést a másik után.
A tisztítókúrák mellett elhanyagolhatatlan pont, hogy ne csak a táplálkozás oldaláról közelítsük meg a salaktalanítás témakörét. Testünket meg kell támogatni más eszközökkel is, különben a felszabaduló méreganyagok nem tudnak kiürülni szervezetünkből, és mellékhatásokat idéznek elő!
Köszöntelek lelked belső folyamatainak megismerésében, lelki utadon!
Igazi Életed most kezd nyiladozni! Megélni a pillanatokat, teret adni vágyaidnak, álmaidnak.
Elérkeztünk azokhoz a napokhoz, ahhoz az időszakhoz, hogy az eddig összegyűjtött információkat beépítsünk. Mondhatjuk úgyis, hogy eljött az ősz, és ezzel a befelé fordulás ideje. Nem számadásokról van szó, egyszerűen csak az események sodrásából kell kiszakadni, a nyári aktivitást kipihenve azon dolgokkal foglalkozni, melyek most igazán a lelkünk mélyéről törnek fel.
