Vízkereszt jeles napjához az általános köztudat leginkább a karácsonyfa lebontásának hagyományát kapcsolja, pedig az egyik legősibb keresztény ünnep, melyhez számos népszokás kötődik. Így nem csak Shakespeare művének a címéből kellene ismernünk.
Napfény. Gyümölcsök. Meleg. Jó hangulat. Nyáresti beszélgetések...
Ki az, akinek a fentiek nem dobogatják meg szívét? Érezzük a finom illatokat, az ízeket, halljuk az andalító estében elhangzó szavakat, miközben felciripel egy tücsök, és a világ megszűnik körülöttünk. Végre a MOST uralkodik, a pillanat, mely kitölti a teret körülöttünk...
A hagyományos farsangi időszak Vízkereszttől Hamvazószerdáig tart. Míg a farsanghoz a keresztény ünnepkörben nem kötődik jelentős vallási ünnep, inkább a gazdag néphagyományokra épül, addig a farsangi mulatságok végét jelentő „karnevál” lezárása után kezdődik meg a a keresztény egyház legfontosabb ünnepére való felkészülés.
Február 14-n a sok piros szív és lufi, plusz az ajándékvásárlási mánia már hozzánk is begyűrűzött. Vannak akik elfogadták, és meglepik szeretteiket, és vannak akik nem tartják magyar ünnepnek, pedig ezen a napon, ha nem is olyan formában, ahogyan a csapból is folyik, igenis sokféle hagyományra nyúlik vissza a történelem.
