Önmegvalósítás és környezet-tudatosság

„Ez nem egy összeállt rendszer. Semmilyen szinten. Egy folyamatosan változó, fejlődő, élő, dinamikus rendszer, ez sose fog összeállni. Mert az már egy kész termék lenne. Talán pont ez benne a legjobb. Hogy nincs kész. Soha nincs kész. Mindig tudsz hozzátenni, elvenni, változtatni. Bármiről legyen szó. Pont ettől tökéletes. Hogy élő.” - Sz. Ildikó

A szervezői gárda, ahogy az Everness Fesztivál egésze is, változik, fejlődik. Évről- évre bővül, színesedik új tagokkal, és így az egész rendezvény új irányokat, új lendületet kap. Aki részt vesz ebben a folyamatban, annak biztosan van valami személyes indíttatása.

Arról beszélgetünk Klein Csabával, hogy ez az önmegvalósítás hogyan működik a Csapaton és Fesztiválon belül?

K.Zs: Mindenki egyfajta módon hivatásának, hitvallásának tartja, hogy közelebb hozza az emberekhez a fesztiválon megmutatott gondolatokat, irányokat?

K.Cs: Azt látom, hogy minden kollégámnak van valami személyes ügye, hogy miért van itt. Egy személyes motivációja, amit az Evernessen belül szeretne kibontakoztatni. És amikor ez megszűnik, akkor elválunk. Egy „szív-ügyük”, amit szeretnének megvalósítani. Ebben pedig mi támogatjuk, és így erősítjük egymást. Hogy egy példát mondjak, aki a környezetvédelemmel és dekorációval foglalkozik, ő már nagyon régóta foglalkozik fesztiválokkal, és itt az Evernessen azt látja, hogy támogatottsága van abban, hogy a Zöld programot meg tudja-e olyan szinten valósítani, ahogy neki az az álma volt. Nyilván, ha én ebben nem lennék partner, vagy a többiek nem támogatnák, akkor ő egész biztosan továbbállna. De így, hogy lehetőséget kap arra, hogy olyan nézőpontokat behozzon a fesztiválra, ami neki nagyon régóta szívügye, szívvel- lélekkel tudja csinálni. Mi meg örülünk neki, hogy van egy ilyen vonalunk is. Így kell ezt elképzelni, hogy mindenkinek van benne valami, ami a saját életében fontos dolog.

K.Zs: A mostani fesztiválon ez hogy jelenik meg?

K.Cs: Látványban akarunk kicsit előrelépni, tér-dekorációval, fényfestésekkel. Illetve lesz még egy fontos helyszín, ami idén sokkal nagyobb hangsúlyt kap. Eddig is volt kézműves sátor, ahol óránként volt kézműves foglalkozás. Idén viszont kiemeltük ezt is egy fő helyszínre. És egy hatalmas installációt kap. Gyakorlatilag lesz egy alkotótábor a fesztiválon.

Mind a két irány szív-gazdája (kézműveskedés-rajzolás és környezetvédelem-dekoráció) évek óta fontos részei a Csapatnak. Zozóval folytatjuk a beszélgetést, hogy Ő hogyan éli meg ezeket a folyamatokat:

K.Zs: Hogy találod meg magadat az Evernessen belül? Hány százaléka tud megvalósulni annak, amit szeretnél?

Z: Engem a tudatosság szó fogott meg a legjobban az Everness-ben, és igyekszem ezt a minőséget képviselni mindenben, amibe belekezdek legyen az dekoráció, térelrendezés, vagy környezet-tudatos program.

Számomra ez a szó a rendszer-szintű gondolkodást jelenti, amikor megfigyelem az igényeket, a lehetőségeket, a hatásokat, és ezeket úgy gyúrom öszse, hogy a legkisebb energiával a legnagyobb hasznot érjem el. Jópár éve találkoztam a permakultúrával, ami akkoriban még csak kertészeti irányként élt, de hamar rájöttem, hogy az ott megfogalmazott etikák mindenre alkalmazhatók, és alkalmazandók. Három kérdésként élem meg ezt, az első kettő egyszerű: “ Jó ez a Föld bolygónak?, “ Jó ez az emberiségnek?” A harmadik viszont egy kevésbé konkrét dolog, angolul “ fair share”, amit sokféleképpen fordíthatunk magyarra és helyzettől függ, melyik a helyénvaló értelmezés.

Hogy hány százaléka valósul meg az álmaimból az Evernessen? Azt nem tudom megmondani, talán 1 vagy 2. Régebben azt mondtam volna, hogy “fél se”, de rájöttem, hogy minden korlát azért áll előttünk, hogy meghaladjuk őket. Dekoráció esetén a fizikai korlátokat nem lehet átlépni, a fántáziának viszont nincsenek korlátai, a kettő közötti egyensúlyt kell próbálgatni, és elfogadni. Köszönöm mindenkinek, aki eddig hozzásegített az összes Everness dekorációhoz. Kalandos körülmények között varázsoltunk mindig csodálatos alkotásokat.

A környezetvédelem és környezet-tudat terén kicsit nehezebben valósulnak meg a dolgok. Ahogy itt az irodában is rengeteg olyan dolog van, amiben érdemes lenne figyelnünk, hogy környezet-tudatosabbak legyünk. És ez a belső környek a környezettudat-formálása, ami mindenkinek elég fájdalmas. Melyik kezembe harapjak? Most épp nincs mosogatószer, akkor lemegyek a boltba, megveszem az elsőt, ami van, de közben meg el lehet menni a következőig, ahol meg már környezetbarát mosogatószert lehet kapni. De az drágább, és több időbe is került, és amúgy is “csomó dolgom van”. Közben meg tönkreteszem a Duna élővilágás, és pazarlom a természeti erőforrásokat.

Gondosan leválasztotta magát az emberiség a természetről, és így nem látjuk közvetlenül a cselekedeteink, döntéseink árát.

K.Zs: Mondhatjuk, hogy pont azt valósítjátok meg itt is a Csapatban, mint amivel „küzdünk” a társadalom szintjén is?

Z: “ A teljes teremtés benned létezik, s minden, mi benned van, a teremtésben is létezik. “ ( Hermész Triszmegisztosz)

Mi is részei vagyunk a társadalomnak, így mi is hozzuk az ő mintáit. Remélem, hogy a társadalom is legalább ennyire törekszik egy környezet-tudatos irány megtalálására, mint mi.

K.Zs: Van még olyan gondolatod ezzel kapcsolatban, amit megosztanál?

Z: A környezettudat. Van egy csomó spiri szólás-mondás. Mint például az, „ahogy benn az kinn”. „Ahogy kint, úgy bent”. Ez tényleg létezik. A testünkön kívüli világ, az itt van előttünk, látjuk, és élünk benne.  Ha pusztulás és fájdalom, szemét meg kosz vesz körül minket, akkor mi annak vagyunk a részei. Ezt kéne végre felismerni, hogy helló, azok mi vagyunk, ugyanúgy. Nekem ez a fontos.

És Neked, kedves olvasó, mi az, ami fontos, és megvalósítanál?

képek: Vanik Zoltán- Everness